18.rész

 Mira szemszöge

-Ott rakj ki.-mutattam a kórház melletti kisboltra. Éhes voltam,úgyhogy beszaladtam egy csokiért. Piqué elment keresni parkoló helyet. Megettem a csokim majd remegő lábbal beléptem a kórházba. Az első emelet kihalt volt. csak a takarító nő csoszogását lehetett hallani. Neymar szobája előtt mély levegőt vettem,majd beléptem. Az ágyon feküdt és zenét hallgatot,így nem hallotta,hogy belépek. Laura szobatársa egyben Ronaldo új barátnője,nem volt a szobában.Kihasználva az alkalmat az ágyához léptem és megálltam.Döbbenet ült ki az arcán,majd kikapcsolta a zenét.
- Szia.-motyogtam.
- Hát te?-jaj azok a szép szemei és az a száj... . Kísértést éreztem és a karjai közt akartam lenni.
- Egész jól javulok.-mondta kicsit sem lelkesen. Sajnáltam az én Santosomat.- És te? Hogy vagy?-nézett mélyen a szemembe. Ilyenkor meg tud ölni.
- Hát megvagyok.
- Akkor miért sírsz?- mi? én nem sírok? A szememhez kaptam és igen sírtam. Neymar a kezével letörölte,de még az érintése is csábító volt.Leültem az ágya szélére és a szemébe néztem. Próbáltam nem elveszni bennük.
- Mira én...-kezdte,de elcsuklott a hangja. Vett egy nagy levegőt és megpróbálkozott vele újból.- Mira én, na az van,hogy hiányzol.-bökte ki és mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről. Most éreztem,hogy jobban sírni kezdek.
- Neymar nekem is hiányzol.
- El se hiszed mennyit gondolok rád. Próbáltalak elfelejteni,de mindenhol csak téged látlak.Teljesen beléd habarodtam Mira.-vallotta be ami annyira jól esett,hogy közelebb hajoltam hozzá és átöleltem. Szorosan magamhoz húztam és kihasználtam az alkalmat,hogy most csak az enyém.
- Szeretlek.-suttogta és a hajamba túrt. Eltolt magától,majd egy forró csókot nyomott a számra. Mintha áram ütést éreztem volna. Szeretem Neymart,minden hozzá húz,de ez nem a legalkalmasabb idő kimutatni. Eltoltam magamtól ami nagyon fájt. Érezni akartam volna az édes csókját,de nem lehet.
- Mi az? Te már nem szere....-félbeszakítottam.
- Szeretlek,de ez nem lehet. Sok minden történt velem.
- Mármint?
- Götze meg minden. Ma bedrogozott vagyis nem,de olyasmi volt és....
- Várj Götze? Mármint Mario Götze? Együtt vagytok?- kisebb sokként érte és a hangján is hallatszott.
- Hát nem tudom.- túrtam idegesen a hajamba.
- Akkor szakíts vele. Mira te engem szeretsz. Ha nem szeretnél nem jössz ide és nem csókolsz meg.-érvelt.
- Igen,de ez nem ilyen egyszerű.
- De az.
Fáradtan és kimerülve leültem vissza és ránéztem.Jó megint belehabarodtam a tekintetébe. Nem tudok mit tenni. Őrjítő egy pasi és szeretem,mindennél jobban.
- Ha kikerülsz innen megígéred,hogy elmegyünk?
- Hova?
- El innen,valahova messzire,kiszellőztetni a fejünket.
- Jó,de hagyd ott. Nehezebb lesz ha húzod. Meg ismerlek már ahhoz,hogy csak felejteni próbáltál vele. De túlságosan szereted az én sármos képemet- fényezte magát. Elmosolyodtam és megfogtam a kezét.
- Milyen a csaj?- értetlenül rám nézett. Laurára értettem.
- Laura.
- Ja,hát normális?
- Ez kérdés volt,én választ akarok
- Kedves csak sokat beszél,meg isteníti a Real Madridot meg Ronaldot. A focihoz persze nem ért. Kikérdeztem erre azt mondja,hogy ha az egyik focistánál a pályán nincs labda minek fut? Utána,hogy a kispadosok a buszra várna?. Na hát mondom fárasztó.- mesélte én meg rázkódtam a nevetéstől. Szegény,miket élhetett át.
- Most hol van?-néztem az üres ágyára,amin persze nem kórházi lepedő volt,hanem Rea Madrdos meg,minden ami a kis szekrényén van . Ronaldo tényleg szeretheti. Nekem nem adott ennyi cuccot. Kaptam egy fürdő ruhát (!!!) és be kellett osztanom.
- Mikor jöhetsz haza?
- Holnap.
- Mi?- na ez vicc,ilyen nincs. Súlyos balesetet szenvedett erre már is kidobják?!
- De lesz egy ápolóm,de ha gondolod megkapod az állást.- kacsintott majd magához húzott. Körbe puszilt én meg próbáltam,minden egyes porcikáját megjegyezni.Az ajtó kijjebb nyílt és Piqué lépett be,egy "Jobbulást" lufival. Gondolom most vehette,mert mikor jöttünk ilyen nem volt nála.
- Hát tesó,szép esés.- pacsizott le vele Piqué és az ágya rácsos részére kötötte. A lufit néztem és feltűnt,hogy a " Jobbulást" alatt ott volt,hogy Izabella. Na akkor ezt is a folyosón szedte. Nevetve fordultam vissza feléjük.
- Mi az? -kérdezi Neymar. Feltűnt neki a hirtelen jó kedvem.
- Semmi,csak jó érzés látni ilyen jó barátságot.-hazudtam.
- Tényleg,Messi hol van?-rontotta el a pillanatot Neymar.
- Hát kössz.- nevetett zavarában Piqué.- Majd,jön valamikor ő is.
A témánk végül Messi lett,hogy milyen teher lehet a vállán. Gyereke van,focizik a világ szeme rajta és bejutni neki a döntőbe. Igen, mindjárt itt az Argentína - Hollandia meccs és Brazilia- Németország. Az utóbbitól rettegek a legjobban. Neymar,hogy érzi majd magát,hogy lehet csak a tv-ből nézheti és,hogy mekkora a tét.
Legalább mindennek vége,megnyeri  gondolom a Brazilok,ha nem akkor megsírok és elmegyünk.Még egy dolog hátra van,beszélni Götzével. Igaza van Neymarnak nem szeretem,vagyis nem úgy mint őt. Götze segített,de hátrált is folyamatosan.
- Nem jössz inkább ma haza?
- Hát ha több összeget adunk akkor igen.
- Várj mi? Te lefizetted őket?- jó valójában ez döbbenten akartam mondani,de csak elnevettem magam. Okos az én Santosom.
- Akkor hívd már be az egyik orvost,te meg Piqué hozz nekem valami normális ruhát Én felhívom a sajtót és válaszolom a kérdéseikre.-utasított mindenkit. Így is tettünk. Én elcsíptem egy orvost akinek néhány, nem sokkal több pénzt adtunk mint ami egy havi fizetése. Kaptunk valami záró jelentést. Piqué vett Neymarnak egy ruhát,majd felöltözött. A kórház előterében persze már ott voltak az újságírók,fotósok. Az emeletről figyeltük Neymart és nekünk nem mutatta a szobában,de a nyilvánosság előtt igen,hogy mennyire fáj neki,hogy nem játszhat. Hát természetesen,hiszen ez az élete a football. Az interjú közben szegénykém elsírtam,magát. Legszívesebben a nyakába borultam volna és próbáltam volna megvigasztalni. Végül a kamerába nézett és lehetett látni a gyönyörű szemeit,csak sírva.

- Gyere ide.-húztam közelebb magamhoz amikor elmentek az újságírók.Szorosan magamhoz öleltem és nem engedtem el. Mellette kell,hogy legyek.Vállamba fúrta fejét és éreztem ahogy gyengéden harapdálni kezdi .
- Szeretlek.-súgta fülembe és a hajamba túrt. Imádom mikor ezt csinálja.
- Mi rezeg?-kérdezi. Hallucinál most? A zsebemhez kaptam és a kijelzőt néztem. Sajnos nem egyedül,hiszen Neymarnak összeszaladt a szemöldöke. Nem csodálom Götze nevét adta ki. Kikapta a kezemből végül felvette
- Hello.-szólt bele ridegen.- Nem akar veled lenni többet,hagyd békén. Húzz vissza Németországba és kész. Mirát felejtsd! Engem szeret,nem téged.- kiabálta telefonba. Egy picit várt,gondolom válaszolt Götze,majd kinyomta.
- Mit mondott?
- Hogy tudja.-felelte és a kezembe nyomta a mobilom. Értettem mit gondol Götze. Én Neymart szeretem és ő ezt tudja,de még akkor is meg kell ezt vele beszélnem.
Már a tér lecsendesedett így vettük a bátorságunkat és elindultunk. Neymar két mankóval az oldalán lépett ki,én meg Piqué hoztuk a cuccait.Végre hazaindultunk. Együtt.