16.fejezet

Mira szemszöge

- Neymar!-kiállt fel Rafaella mellettem. Felállok én is és óvatosan Neymarhoz lépek. Az ágyon fekszik eszméletlenül,gondolom az altató hatása alatt van még.A fehér lepedő alól látszik a kötése.Könnybe lábadt szemekkel nézem,ahogy tovább tolják és az egyik vizsgálóba beviszik megint. Rafaella utánuk megy,én meg kint maradok a visszatérő sokkos állapotommal. Miért vele,mért nem mással történt? Vége ezzel az egész pálya futásának? Ha toló székbe kerül? Villantak be egymás után ezek a kérdések és még rosszabbak is.
A gondolat menetemet egy nagy ajtó csapás szakította meg. Gyors oda pillantok és Messi siet felém szinte már futva.
- Hol van?-kérdezi lihegve és a szokott mérges arcával méreget. Gondolom sietett,de azért ennyire ne nézzen rám csúnyán.
- Vizsgálóban vannak. Meg műtötték.-mondom és lehajtom a fejem. Nem kell,hogy jobban gyűlöljön.Némi habozás után és vagy két pernyi oda vissza sétálás után fogta magát és leült mellém.
- Amúgy te miért vagy itt? Hol a német csávód?-veti oda flegmán. Eddig meg volt csenben és békességben a maga módján,most miért kell megint piszkálni?Nem válaszoltam a kérdésére. 1. Nem a csávóm,vagyis de,de neki nem kell tudnia. 2. Amíg ilyen hangnemben  szól hozzám,addig nem válaszolok rá. 
Az ajtó ismét kicsapódott és Götze lépett be,nyomában Ronaldoval (?)
-  Te meg,hogy az istenbe merészeltél ide jönni szó nélkül?-kezd velem kiabálni. Még csak nem is köszönt. Na,de velem senki ne beszéljen így.- Az egy dolog,hogy telefonon lerázol,de,hogy csak azért,hogy ehhez a Brazilhoz fuss.-rázza a fejét és megfogja a karom,de kirántom. Mérgesen ránézek és próbálom tudatára adni,hogy ezt most ne itt.
- Hú, valakit nagyon pórázra fogtak.-veti oda gúnyosan Messi. Rá pillantok és összehúzott szemmel ránézek,de ő csak tovább élvezi a jelenetet.Götze is,hogy gondolja,hogy ide beállít? Senki se hívta,bár engemet se.
-  Nyugodj le!-parancsolok a mellettem ziháló Götzére. Kissé hasonlított egy mérges pitbullra.
- Hogy nyugodnék már le,ha a barátnőm a volt pasija után fut.-válaszolja.
- Na mondom én hogy együtt vagytok.-veti oda Messi.
- Jaj,te meg fejezd már be,mert már kezdesz te is felidegesíteni.-tolom le,de nem hatja meg.Götze nem ért semmit. Engem mindig is érdekelni fog Neymar,még ha ő ezt nem tudja felfogni. Mindig is kötődni fogok hozzá,ha tetszik ha nem.
- Én is itt vagyok.-szólal meg Ronaldo aki végig a hátam mögött állt. 
- Na és te meg minek vagy itt?-teszem csípőre a kezem és méregetni kezdem. Haját beszőkítette,de még a sötét színe pontosan látszik. -Mi ez az új stílus?-nézek még egyszer végig rajta.Fekete zakó,fehér póló
 ( Realos logóval),fekete csőgatya, Air Maxos cipő. Ő nem így öltözik!
- Jöttem a csajomhoz.-feleli vigyorogva és szívére teszi a kezét.
- Van csajod?-döbbenek le. 
- Ja túl léptem rajtad.
- Kicsit nehézkesen.- suttogja elég jól hallhatóan Messi.
- Na akkor én most túl léptem akkor viszlát Mira.- közelebb lép és olyan haver stílusban megveregeti a vállam.Ebbe meg mi ütött?-kérdezem magamtól,de jobban tetszett ez a CR7 mint a régi.
-Hát szia.-köszönök el és elfordulok tőle. Nem kedves gesztus,de én már vagy ezer évbe túl léptem rajta és most van FONTOSABB dolgom is, Neymar.
- Na a portugáltól is megszabadultunk,akkor folytassuk a veszekedést.-szólal meg ismét hiába Messi. Annyira idegesítő már. Felé léptem és kihúztam a széket alóla,majd az egyik kezemet a csípőmre tettem, s mint egy kifutón,kisétáltam a kórház aulájából. Miközben Messi cinikus válaszát hallgattam észrevettem,hogy Neymart épp kiviszik a vizsgálóból,nyomukban Rafaella zokog és az emeletre tartanak. A liftet már nem vártam meg így inkább a  lépcsőt választottam. Az első emeleten észrevettem Rafellát,hogy az orvossal beszél. Nem valami jó hírekkel,tudatosította,hiszen szegény csak jobban sírt. A csúszós folyosón oda siettem hozzá és a nyakába ugortam,de nem szó szerint.
- Mit mondott?
- Kevés az esély a tökéletes felépülésre. Egy a millióhoz,hogy újra pályára lépjen.-zokogja majd a vállamra borul,így könnyezi össze a felsőm.Rafaellával egyetemben én is sírni kezdtem. Olyan nincs,hogy Neymar ne focizzon. Az a mindene,más foglalkozás mellett el se lehet őt képzelni.
- Belehet menni?-kérdezem a több perces sírás után.
- Igen.-feleli,majd egy pillanat múlva már a szobában is vagyok. Neymar édesen aludt az ágyán,de nem volt egyedül a szobában. Egy lány feküdt begipszelt lábbal és Ronaldoval beszélgetett. Tehát ő az állítólagos barátnő.

Mind a ketten felém néznek. A csaj üres tekintettel,Ronaldo meg büszkén pillant.
- Sziasztok.-köszönök,majd Neymar ágyához lépek. Megfogom a kezét és kihasználom ezt  a pár pillanatot,hogy érezhessem a közelségét,bár ő nem tud róla. De persze,mint mindig,valaki megzavarja a csodás pillanataimat.
-Öhhmm.. Mira.-köhög valaki a hátam mögött. Ismerős hang. Megfordulok és Götze szúrós tekintetével találom szembe magam. Vissza fordulok Neymarhoz és megszorítom gyengéden a kezét,majd magamban elköszönök tőle. Ellépek az ágyától,de nem kifele tarto, hanem a lány ágyához aki Ronaldoval trécsel.
- Mira Santos.-szipogok,majd veszek egy mély levegőt és egy mosolyt erőltetek az arcomra. Kérdőn Ronaldora néz,akinek le se lehet törölni a vigyort az arcáról. 
- Laura Diabla.-viszonozza a kéz nyújtást a lány,vagyis Laura.
- Örülök,hogy megismerhettem Ronaldo barátnőjét.
- Ja,ti ismeritek egymást?-néz felváltva rám és Ronaldora.
- Igen elég közeli barátok vagyunk.-felelem hirtelen.Ronaldo rábólint így tisztáztuk azt,hogy szimpla barátság.- Na, megyek,de örülök nektek. Remélem ezt nem szúrod el.-nézek Ronaldora aki elvörösödve megrázza a fejét és ismét belehabarodik az új csajába.
- Götzét félre lökve elbúcsúztam Rafaellától és megfenyegettem,hogy ha nem hív ha bármi hírt megtud,velem gyűlik meg a baja. 
Az aulában még mindig ott ült Messi a telefonját nyomkodva.
- Na flegma úr!-szólok hozzá. Hirtelen felkapja a fejét és unottan rám néz.- Neymar az első emeleten van.-mondom majd elindulok kifele a kórházból. Semmi pénz nálam,így egyedül a sötét utcában elindulok előre. 
-Azért megvárhatnál!-kiabál utánam Götze. Igen, az ő hangját fel lehet ismerni. Megálltam és bevártam,hogy ide érjen hozzám.
-Hogy akarsz hazajutni?
-Gyalog.-felelem
-Ne hülyülj már Mira,gyere menjünk együtt. - húz vissza,de nem engedem,hogy eldöntse mit csináljak. Ha Neymarhoz nem enged,akkor már nem érdekel.
-Nem tiltod meg nekem azt,hogy Neymart lássam.-kiabálok rá hirtelen,ami engem is meglepett. Götze elhúzza száját és szisszent egyet.
-Tudod Mira az én helyzetemet is megérthetnéd.-kezd a monológjába.- Azt próbálom elérni veled,hogy felejtsd el,hiszen csak hülyít.Tudom szereted,de semmi sem tart örökké.-mondja,de nem fejezi be.- Te nekem az első pillanattól fontos vagy mióta megláttalak. Először csak egy ribancnak hittelek akit hamar meg kaphatok,aminek persze egy férfi örül,de utána szép lassan megismertelek. Beléd szerettem,de hogy te folyamatosan vele törődsz és nem velem az fáj.- fejezi be én meg elszörnyedve bele gondolok,hogy én tényleg fájdalmat okozok neki.