15.fejezet

Mira szemszöge

-Mira várj már meg.-kiabál utánam Götze.Én egy cseppet sem bántam meg,amit Neuerrel tettem.
-Megérdemelte ez a hatalmas Német.Götze végül utolért és erőből vissza rántott,ami fájt.
-Engedj el!-kiabáltam,de nem engedett.
- Akkor,ha elmagyarázod ez mi volt.
- Beszólt és ennyi,most már engedj el.-elereszti a karom.Nem mozdulok,csak Götze szomorú arcát bámulom.
- Meg bántottalak?-kérdezi alig hallhatóan.
- Te nem,csak az a senkiházi.-bökök a pálya felé.Götze fél mosollyal az arcán közelebb lép és egy puszit nyom az arcomra.
-Menjünk jó?-mondja,majd beszalad a cuccáért.-Ráérek ott lefürödni.-egymás mellet kisétálunk és Götze autójába beszálltunk.
- Ugye nem kell Neuerrel jóba lennem?-nézek Götzérre boci szemekkel.
- Vele senkinek a csaja sincs jóba.-nevet,de én elsápadtam. Azt mondta csaja?
- Várj akkor én a te...
- Csajom vagy?-nevet,de nem néz rám.-Járunk vagy nem?-itt már rám néz.
- Hát,de.-mondom és nekivágom magam háttal az ülésnek.Én nem akarok a csaja lenni!

- Ma meccs!-kiáltom a nappaliból.Götze a fürdőszobában tisztálkodik vagy már egy órája.
- Kik játszanak?-kiálltja vissza. Némán állok és azon agyalok,hogy most elmondjam-e.Végül vettem azt a semmire kellő bátorságom és elmondtam.
- Kolumbia,Brazília meccs.-erre Götze két másodperc múlva,már kint is van.
- Nem vagyok rá kíváncsi.-veti oda.Én meg kíváncsi vagyok.
- DE én nézem,ha te nem akarod mehetsz haza.-vágom hozzá bunkón.Lehet kicsit durva volt,de ne ő döntse már el az esti hangulatom.
- Jó akkor megnézzük.-dünnyögi és ledobja magát a kanapéra.Lábait felteszi,hogy ne tudjak leülni.Nem akartam vele veszekedni a helyen,ezért a konyhában összeszedtem a nassolni valókat.Chips,oreo és rostos üdítő. Götzének meg vettem német sört.
- Uhh azt add ide!-nyúl a sör után.
- Ha ideengedsz.-már le is vette a lábát és kivette a kezemből a sört.Leültem a kanapéra és elhelyezkedtem.
Götze átkapcsolt a csatornára ahol a meccset közvetítik. Oreot tömve izgultam végig a megnyitót és végre már sípolt a játék vezető. A meccs elkezdődött.
- Jaj,ez unalmas.-szenvedett mellettem Götze. Még csak 5 perc telt el,de ő már unja. Neymar látni felkavaró.Látszik,hogy nincs minden rendben,de reménykedem,hogy ez nem üt ki a játékra.
- És szöglet a Brazil csapatnak.-mondja a kommentátor.Izgatottan nézek a képernyőre.-Neymar szögletet rúg.A Brazil játékos előre  szalad és GÓÓÓÓÓÓÓÓÓL-üvölti a kommentátor én meg felpattanok és ugrálni kezdek. Visszamutatják a szögletet és a gólt.

- Na boldogok vagyunk.-dünnyögi Götze,de nem foglalkozom vele.Túl szép pillanatot nem akarok megszakítani.
- Istenem,de szép gól.-áradozok,szinte már elolvadtam.
- Német mecset már láttál?-kérdezi Götze.
- Ja.
- Na és akkor mi milyenek vagyunk?
- Jó,de durvák.
- Hát kössz.-nevet. Leülök vissza mellé és bámulom tovább  a képernyőt.Rodríguez is ott szalad a pályán. Látszott,hogy egy csomó helyzetnél Neymart próbálta fellökni.
- Ez  a James gyerek elég jól játszik.-szólal meg hirtelen Götze.
- Szerintem nagyképű.
- Vagy csak volt közöd hozzá.
- Mi?-nézek rá elkerekedett szemmel. Ez meg,hogy az istenbe meri felhozni.
- Izé.-kap a szájához.- Na meccs lázban égek.-vigyorog,de én nem is szólok már többé hozzá.
- Na,nem akartam.-ül közelebb,de ellököm.- Bocsánatot kérek.-de nem hat meg.-Na jó,hagylak hagy pukkadozzál,majd jövök.-feláll és felveszi a pólóját.
- Elmész?-szólalok meg.
- Nem foglalkozol velem.
- Na,de.-mondom.-Gyere ülj vissza.-mutatok magam mellé.Götze elvigyorodik és visszaül.

A 79 percnél tart a meccs. A Brazilok vezetnek két góllal. Rodríguez rúghat egy 11-est. Körmömet rágva izgulok,hogy ebből mi lesz.
- Rodríguez elhelyezkedik és............... GÓÓÓÓÓL,de milyen szép lövés.-kiabálja a kommentátor.Összefont karokkal dobom hátra magam és durcás fejjel nézem tovább.Nem szeretem a Kolumbiaiakat. Főleg James Rodríguezt.
- Na szépítettek.-mondja Götze és átkarolja a vállam.Szorosan hozzá bújuk,de kiráz a hideg. Nem Neymar karjai,teste,illata és ölelése.Hiányzik,de legalább most láthatom a tv-n keresztül élőben. Tudom,hogy éppen mit csinál.Felálltam és kimentem gyors a fürdőbe. A tükör előtt megálltam és egy idegen arcot láttam benne. Aki szomorú,mert nincs vele az az ember akit valójában szeret,de boldog,mert a kedvenc válogatottja nyerésre áll. Gyors visszasiettem,de egy szörnyű dolgot láttam,amikor tv-re pillantottam. Neymar sprintel a kapu felé. A kolumbiai Zuniga fut mellette és próbálja leszerelni a labdát,de Neymar hátába térdel.A földre zuhan és a hátát fájlalja. Először csak egy sima esésnek tűnik,de Marcelo és Rodríguez oda szaladt hozzá.

Neymar arcán látszik az iszonyatos fájdalom.Könnybe lábadt szemmel állok megdermedve a tv előtt és várom,hogy mi lesz.Az orvosok futnak hozzá és felteszik a hordágyra.Neymarnak minden mozdulat fájt. A szemeimben a könnyek eleredtek. A pályán folytatódik a meccs.
- Ez most súlyos?-kérdezi a hátam mögött Götze. Megfordulok és ránézek.
- Ne sírj,majd meggyógyul.-mondja.Én berohanok a szobámba és a cuccaim közt keresgélek. Felvettem egy farmert és a Brazil mez pólót amit még Neymar adott. Előkapom a táskám és sietősen kirohanok a szobámból. Götzének nem is köszöntem és elindultam a stadionhoz. Szerencsémre a Maracana stadionba játszanak ami egy köpésre van a szállodától.Fogtam egy taxis és öt perc múlva már ott is voltam. Kifizettem az utat és a jegypénztárhoz indultam.
-Elnézést,hölgyem,de már nincs szabad jegy.-mondta a pénztáros. Idegesen beletúrtam a hajamba és Neymar számát tárcsáztam. Az első csörgés után fel is vette.
-Istenem Neymar te vagy az?- kiabálok a telefonba.
-Mira,Raffaella vagyok.-szól bele a húga.
-Jézusom,Rafaella. Neymar jól van?
-Nincs.  Elvitték a mentősök.. Most hol vagy?
-A stadion előtt.
-Várj meg ott.-mondja majd leteszi. Idegesen toporzékolok és várom Raffaellát.Csak ne történjen semmi súlyos az én Santossommal.
-Mira.-kiálltja valaki a nevem.Megfordulok és egy autó mellett integet nekem Raffaella. Oda sietek és beülök a kocsiba.
-A Sao Paulói kórházba vitték.-mondja és beletapos a gázba.
-Olyan messzire.Itt mért nem jó?
-Mert még a szüleink megbeszélték,bármi van velünk oda vigyenek,mert szerintük az megbízható kórház.-válaszolja. A táskám rezegni kezdett majd felcsendült az idegesítő csengőhangom. Előhalásztam és felvetem.
-Te meg hova siettél?-üvölt a telefonba Götze.-Ugye nem oda ahova gondolom?
-DE,muszáj mellette lennem.-mondom.-Sajnálom,de már nem vagyok a városban. Hamarosan hívlak.Szia.-hadartam és kinyomtam. Nem kell tudnia hova megyek mert csak mindenből ismét botrány lenne. Amiről nem tud nem fáj neki,bizonyos értelemben.Kikapcsoltam a telefont,hogy most senki és semmi ne vegye el a figyelmemet. Egy gyors utazás után a városba értünk. Az utcákban néhol kivetítőkön nézték a meccset az emberek. Fiatal lányok sírtak csoportokban és Neymar mezét ölelgették. Kivételesen megértem őket.
-Mira gyere megérkeztünk.-mondja Rafaella és kipattanok a kocsiból.
-Elnézést nővérke.-szólok egy nővérhez.Mosolyogva rámnéz.-Tudja,hogy Neymar da Silva Satnos merre van?
-Önök hozzátartozói?-kérdezi.Én már nem,de Rafaella igen.
-A húga vagyok.-mondja mellettem Raffaella.
-Rendben.Santos úr most  a műtőben van,de várják meg ha gondolják.
A büfében leültünk és néztük a meccs további részét.A Brazilok nyertek,de elég rossz állapotban volt mind a kettő csapat. Rodríguez nem bírt magával és sírni kezdett. Bár ő azt veszítette el a csapatával,hogy bejusson az elődöntőbe.

-

-Megérdemli.-jelenti ki mellettem Raffaella.
-Meg,de azért átérzem amit érez.-mondom.-Ne értsd félre.-teszem hozzá.
-Dehogy is,de Zuniga ellen pert indítok.
-Szerintem várd meg míg Neymar felépül és utána döntsetek.
Raffaella elgondolkozik majd rámnéz.
-Te még szereted a bátyám?-lehajtom a fejem,hogy el ne árulja az arc kifejezésem.Vettem egy nagy levegőt.
-Igen,még mindig szeretem.Jobban mint kellene.-elmosolyodik,majd felpattan.Hátra fordulok és Neymart tolják ki egy ágyban a műtőből.