14.fejezet

  Sziasztok!

Először is megköszönném a feliratkozókat,sokat jelent nekem. Köszönöm a visszajelzéseket,hogy szeretitek a blogom ami még jobban inspirál az írásra. Sajnos eljött a suli is így kevesebb időm lesz írni. Szerintem,csak heti egy részt tudok hozni,vagy ha nagyon igyekszem a tanulással kettőt.De majd valahogy megoldom,hiszem szeretem írni ezt a blogot és látom ti is szeretitek.Na,de nem húzom az időt. Jó olvasást :)

Csilla

Mira szemszöge

Bejövő hívás:Neymar
A telefonom idegesen csipogni kezdett.Götze kíváncsian a telefonomra pillantott,de mikor elolvasta kinek a neve áll rajta kivette a kezemből.
-Hé,add vissza!-nyúltam utána.
-Nem,mert csak nehezebb lesz.
-Nem érdekel,add vissza.-majd kikaptam a kezéből.A telefon még csörgött és egy nagyon rövid hezitálás után felvettem.Nem szóltam bele senki,csak vártam a hangját,de semmi.Még a vonal nem szakadt meg,végül nem bírtam tovább és beleszóltam.
-Neymar?-halk köhögés,de semmi.-Hallom,hogy van valaki a vonalban,úgyhogy ha már felhívott szóljon is bele.-de még mindig egy hang se.
-Mir..-de épphogy kinyomtam.Őszintén,sajnálom,de lejárt az ideje. Felhív és bele se szól? Mekkora egy bunkó. Már jobb véleményem sincs róla.
-Na mit hazudott?-mormolta Götze.
-Semmit,bele se szólt.-válaszoltam és szomorúan lehajtottam a fejem.
-Mondtam,hogy csak fel fog zaklatni.-ránéztem és csak az aggódó tekintetét láttam. Istenem,annyira szerencsés vagyok,hogy van kinek a vállán sírnom,még akkor is ha ez őt idegesíti.
-Köszönöm.
-Mit?-néz rám.
-Hogy itt vagy mellettem és segítesz.
-Erre valók a barátok.De figyelj,hagyd ezt a srácot nem érdemel meg téged.-erre már nem válaszoltam.Kisebb feszültség telepedett közénk de ő megfogta a kezem,amitől kirázott a hideg.

-Én itt leszek neked,mindig.-suttogta és az utat figyelte.Mindig? Ezt,hogy értette? Na,ez se azok közé a gondolatokhoz sorolható amik mos izgatnak. Szeretem Götzét és nem akarom elveszíteni,de Neymar még mindig a szívem választottja,de néha gyűlölet is felrobban a szívemben.
-Megjöttünk!-mondta és gyors kiszállt az autóból.Körbekerülte a kocsit és udvariasan kinyitotta nekem is az ajtót.Kézen fogva indultunk be a moziba.
-Két jegyet a Feláldozhatok 3.-ra.-a pénztáros átnyújtotta a jegyet,majd Götze kifizette.
-Azt hittem valami  romantikus filmet nézünk.-dünnyögtem.
-Jaj,csak azt kéne,hogy még jobban sírjál itt nekem.-mosolygott és átkarolta a vállam. A büfébe vettünk két Coca Colat és egy hatalmas pop-cornt.Lays chipset,nyalókát, gumicukrot,szendvicset és egy tábla csokit.
-Ezt mind meg akarod enni?-mutatott a pultra.
-Igen,de segíts bevinni.-végül én csak a kukoricát hoztam.Leültünk és végig néztük a filmet. Götze izgalmasnak tartotta én meg unalmasnak. Hogy lehet ilyen filmet szeretni?
-Fér még beléd valami?-röhögött Götze és kidobtuk az üres zacskókat.
-Nem,de jó időtöltés volt.-felelltem büszkén,bár irigyeltem,hogy élvezte a filmet.
-El kéne vigyelek kondizni.
-Most az akarod mondani,hogy kövér vagyok?-háborodtam fel.-Te most télleg azt mondtad?-Götze arca felbecsülhetetlen. Szemi elkerekednek, arca elfehéredik.
 - Csak vicceltem. - nevetek rá.
-Már féltem,hogy megbántottalak.
-Te sose tudnál.-ő csak rám mosolyog,de ez még mindig nem az a mosoly amit imádok.Úgy érzem már sosem fogom azt látni.
-Mi a baj?-kérdezi Götze és magához ölel.
-Semmi csak fáradt vagyok.-szorosabban magához ölel és a hajamba túr.Szemembe néz majd közelebb hajol. Bepánikoltam.Most az akarja hogy én és ő..... . Nem az lehetetlen.Épp,hogy elfordítottam az arcom és csak egy arc puszi lett belőle.Eltol magától és zavartan feszengni kezd előttem.Sajnáltam a helyzetet. Nem érdemli meg. Nekem muszáj felejtenem. Már mindenki ribancnak hisz mit tudnék ez ellen tenni. Magamat és mást szeretnék boldoggá tenni. Odalépek hozzá és semmi ész szerű gondolat nélkül megcsókolom.Hirtelen két erős kar ragadja meg a derekam és közelebb húzza magához.A kezeimet a nyaka köré fonom.Igen megtettem,de már nem tudok mit csinálni. Nem akarom elveszíteni.Lehet önző vagyok,de nem szeretem ha én okozok valakinek fájdalmat,pedig már tettem ilyet.Götze bele mosolyog a csókunk végébe.
-Már mióta vártam erre.-suttogja és egy szerény puszit nyom a számra. Én erre a csókra sosem gondoltam volna,de megtörtént.Ez van.
-Hazavinnél?-kérdezem és a cipőmet kezdem nézni.
-Persze,de most megint mi a baj?-felemeli a az állam így a szemembe tud nézni. Kínosnak tartottam a helyzetet,végül csak egy hazug mosolyt erőltettem.
-Semmi,csak fáradt vagyok.
-Jó gyere hazaviszlek.-megfogta a kezem és erősen össze kulcsolta az ujjainkat. Udvariasan ismét kinyitotta az ajtót,majd ő maga is beszállt.
-Nekem ma edzésem lesz,de ígérem sietek vissza.-mondja és egy csókot lehel a számra.Becsukom az ajtót és engedem,hogy a fájdalom eleressze minden oldalát. Sírva ledobom a ruhám és felveszem a pizsamámat és befekszem az ágyba. Majd sírva álomba merülök.

Az ajtó kinyílik és Neymar lép be rajta, kezében egy csokor virággal. Felülök és megdörzsölöm a szemem.
- Jó reggel. - köszön. Szemei megállapodnak rajtam.- Én akartalak felkelteni. - mormolja.Nem mozdul.
 - Rendben. Akkor menj ki. - mondom. Megvárom míg kimegy, majd visszafekszem az ágyba. -Jöhetsz. - kiáltom. Becsukom a szemem, és magamra húzom a takarót.  Érzem, hogy az ágy széle szép lassan süpped. A takarót elemeli az arcomtól, és simogatni kezdi, először csak az arcom, majd a vállam. Összeszorítom a fogam nehogy elmosolyodjak, ebben a pillanatban megérzem ajkát az ajkamon. A szemeim lassan kinyílnak.Az egész csak egy álom.

A könnyek ismét elárasztják z arcom.Lassan felülök és várom,hogy elfelejtsem ezt a szörnyű érzést. Nem mehet ez így tovább. Nem lehetek ennyire depis,hogy csak a volt pasimra gondolok. Más a kegyeimért fárasztotta magát,amikor az egész világ szeme rajta van.Könnyű lenne megfutamodni,de magamnak akarok megfelelni és,hogy kibírom ezt az időszakot.Még ha van egy kis segítségem is. Götze edzésen van,megnézem,hogyan focizik. Jó benyomást kell keltenem a csapat társai előtt. Gondolom olvasták a nagy szakítást az összes magazinban,amiben szerepelek Neymarral. Ő a múlté. Beálltam a szekrényem elé és hajigálni kezdtem a ruháim. Valami csinos ruhára lenne szükségem amiben lehetek csinos és sportos. Nem valami könnyen kapható cica baba.A szekrényemből már mindent kidobáltam.Semmi normális cucc. A véletlenre bíztam a sorsom. Becsuktam a szemem és lehajoltam két ruháért.

Megfelelőnek tartottam erre a lehetőségre,hogy talán így utálnak meg a csapat társai.Elővettem a mobilom és Götze számát tárcsáztam.A negyedik csörgésre felvette.
-Szia Mira. Még van kér óra,de utána csak a tiéd vagyok.-lihegi a telefonba. Kifulladhatott már szegény,hiszen rég elment.
-Unatkozok,elmehetek megnézni titeket?-csend telepszik és halk duruzsolás a vonal másik végén.
-Igen,érted küldöm Neuert.-válaszolja.
-Ő ki?
-A kapusunk a sármos magas fiatal ember.-röhög a telefonba.
-Tisztában vagyok vele most már ki az.-felelem.-Siessen.-mondom és leteszem.
Neuer nem a kedvenc játékosaim közé sorolható. Őszintén nem bírom a német focit. Götze is csak a véletlen műve. Felvettem a táskám és bezártam magam mögött az ajtót.A szálloda előtértjében vártam. A telefonomat babráltam és megnéztem a rég látogatott közösségi oldalaimat. Facebookon vagy ezer értesítés,üzentet,felkérés. Neymar rajongói. Az üzenetekre nem voltam kíváncsi. Biztosan csak gyűlölködnek benne.Felkérések a focisták igazi profilján meg néhány vezető edző,akiket nem is ismerek. Neymar is bejelölt,de elutasítottam. A német csapat összes  futballistája és persze Götze is. A többi ember csak ismeretlen,de megadom az örömöt nekik.
-Elnézést hölgyem,de önt várják a szálloda bejáratánál.-lép mellém a recepciós. Köszönet képen rámosolygok és indulok ki.
Egy nagyon magas szőke hajú férfi,állt egy fekete BMW-nek dőlve.
-Neuer?-lépek elé és felnézek rá.
-Ja,én lettem a fuvaros.-mormolja és beül. Kinyitom az ajtót és én is kényelembe helyezem magam.
-Na és Götzét,hogy hálóztad be?-szól flegmán hozzám.
-Götze és én nagyon jó barátok vagyunk. Ne hálóztam be.-forgattam a szemem.
-Ja csak barátok.-nevet fel.-Ma nem ezt állította.-néz rám gúnyosan.
-Figyelj,bármi is történt köztünk,nem tartozik egy számomra idegenre.-felelem.
-Götze a csapat társam és tudnom kell,hogy áll fizikailag és lelkileg. Nem akarom,hogy tönkre tegye a könnyen sérülő lelki állapotát,egy csaj.
-Götze nem kisfiú. Meg egy kicsit vegyél vissza,mert túl nagyra nyílt a szád.
-Még te beszélsz.-szisszen fel és megrázza a fejét. Az út további részét néma csendben töltöttük el. Egy edző pályán megállt a kocsi és kiszálltunk. Neuer előre indult. Követni sem bírtam olyan hamar eltűnt.Az egyik ablak a folyosón a pályára nézett és láttam,hogy éppen sprintelnek. Mint egy bolond ugrálni és kalimpálni kezdtem a kezemmel.
-Elnézést kisasszony maga mit keres itt?- áll meg a hátam mögött egy férfi.
-Ja én Mario Götze barátnője vagyok.-felelem.-Hogy juthatnék oda ki?
-Nem bízok ismeretlen emberekben. Várjon itt és megkérdezem Mariot,hogy ismeri e önt.- a férfi befordul a folyosón és egy idő után a pályán látom. Götzét oda hívja és felém mutat. Götze bólint és integetni kezd,majd int,hogy menjek oda.Megrántom a vállam ,hogy nem tudom merre,hogyan.Nevetve megrázza a fejét és már csak annyit veszek észre,hogy ott terem mellettem.
-Hiányoztál.-kap fel és megpörget.
-Nekem is.-felelem.-Megnézhetlek titeket?-kérdezem. Götze bólint és boldogan megragadja a kezem.
A pályán mindenki megáll és felém szegezik a tekintetük.
-Srácok ő Mira Santos.-mutat be nekik.Néhány megvető pillantást látok,néhányan meg mosolyogva figyelnek.Az utóbbiakat jobban bírom.
-Beállsz velünk játszani?-kérdezi az egyikük.-Ja amúgy Mesut Özil.-nyújtja a kezét.
-Szívesen-mosolygok rá.Götze elszalad,majd pár pillanat múlva visszajön egy stoplis cipővel.
-Ezzel könnyebb lesz.-átnyújtja. A méret pont jó rám csak kicsit kényelmetlen. A sajátom női és csak azért.
Beálltam velük játszani,de mint mindenki tudja a németek durvák. Most se voltak gyengédebbek. Ha elestem csak rám kiabáltak,hogy álljak fel.Neuert próbáltam piszkálni,de ez a hatalmas teremtés,mind az összes labdámat kivédte. Schürlét azt hittem,hogy felpofozom amikor beszólt nekem,hogy:-Tudom a Brazilokkal az ágyban könnyebb volt.- Götze a segítségemre sietett és összeveszett a csapat társávall. Túl nagy lett a feszültség,ezért mindenki fogta magát és bement az öltözőbe vagy ki hova. Egyedül maradtam a pályán,gondoltam kipróbálok néhány trükköt.

-Egész ügyes egy Brazilhoz képest.-tapsolt gúnyosan Neuer.
-Spanyol vagyok,de nem gond.
-Én meg német és jobb.
-Kötve hiszem. A Brazilok ezerszer jobbak.Ti csak erőszakoskodtok.
-Az lehet,de mi nyerünk.-feleli és megropogtatja a nyakát.
-Nem lennénk én ebben olyan biztos. A Brazilok lealáznak titeket a pályán.
-Milyen naiv vagy. A drága exed most maga alatt van,pedig ő a csapat sztárja.Veszíteni fognak.-nevetett és a mezén lévő három csillagot simította meg.-Itt az ideje a német dicsőségnek.-jelentette ki.Hogy,lehet ilyen szívtelen valaki.Még,hogy a Brazilok veszíteni fognak.Nem bírtam tovább és a fejéhez rúgtam a labdát,amire nem számított. Az orrából vér kezdett folyni. Megbántam a tettemet,mert nem ilyen vagyok,de megérdemelte.
-Hülye ribanc.-kiabálta és próbálta felfogni a vérzést a kapus mezével.
-Mira mit műveltél?-lép mellém Götze.
-Szidta a Brazilokat.-feleltem és elfutottam.