13.fejezet

-Miért engedted be egyáltalán a házba?-akadt ki Rafaella miután elmeséltem neki. Kb. 10 percig sírhattam a falnak dőlve,mert Neymar húga természetesen hazajött.
-Nem engedtem be,saját maga bejött.-hazudtam.
-Zárt kell cserélni.-forgatta a szemét és idegesen elővette a mobilját,majd tárcsázta a lakatost.Fáradt voltam egy kicsit és úgy döntöttem lefekszem aludni.Rám fér.Beléptem a szobámba és az ágyra dobtam magam.A fejemet a párnába túrtam és beszívtam a levendula finom illatát.Hiányzott már Neymar,hogy végre együtt nevessünk és csak ketten legyünk,de a kicsi pihimet megtörte a telefon idegesítő csörgése,rezgése.
-Mi van már megint?-dünnyögtem és felvettem a mobilom.
-Valaki nagyon durcás.-szólt bele Messi flegmán.
-Azta beszélsz velem?
-Csak mert muszáj.Ne éld bele magad.-vágott vissza,de nem válaszoltam rá.-Itt vagy?
-Itt,na mond mi van?
-A hős szerelmesünk meccsen van.Kapcsold be a tv-t.-mondta én meg köpni nyelni nem tudtam.Neymarnak meccse van, én meg nem vagyok ott?
-Mármint vb meccs?
-Igen,milyen szerinted?-szólt ismét flegmán a telefonba.
-Sokan vannak?-tettem fel ezt az idióta kérdést.
-Te tényleg hülye vagy.-röhögött.-Tele az egész stadion,de te arra is hülye vagy,hogy meglepetést csináljon neked a pasid.
-Miért nem tudtam,hogy ma vb meccs?
-Mert hülye vagy és azért.
-Na ezt most befejezed,mert nem illik egy lánnyal így beszélni és nagyon megkapjátok amiért nem mondtátok el.-majd letettem. Leszaladtam a nappaliba,ahol már Raffaella Brazilos mezben és egy farmerben naprakészen állt.
-Bocsi,hogy nem mondtam,de meglepi lesz.-válaszolt a felsem tett kérdésemre. Hát ő is benne volt. Olyan hirtelen történik most minden.
-Várj akkor felveszem én is menjünk.-mondtam és felszaladtam vissza.Hajamat ki engedve hagytam és halvány sminket tettem,majd jött a mez Neymar Jr. felirattal.
-Na mehetünk.-ugrottam le az utolsó előtti lépcsőfokon.
-Csini,ja meg hosszabb lesz egy picit az út.Sao Paulóba megyünk.
-Oké,akkor induljunk már,mert elkésünk.-sürgettem hisztisen.Én zártam kaput és beszálltunk Rafaella kocsijába.

-Jézusom milyen hangzavar van-mondtam,majd a jegypénztárhoz indultunk.
-Szia Rafaella.-köszönt kedvesen az ablakon át ülő férfi Raffaellának,majd átadott két jegyet neki.
-V.I.P jegyek,vigyázz rá.-a kezembe nyomta és előre indult.Követni kezdtem,de a stadion folyosóján elhagytam.Próbáltam nem pánikba esni és előre siettem.
-Gyere nekem idióta.-kiabáltam,mikor egy nem normális nekem jött.
-Mira te meg mit keresel itt?-kiabált az előttem álló ember. Ismerősnek tűnt,de hogy honnan nem tudom.
-Te honnan ismersz?-néztem rá összehúzott szemekkel.
-Mario vagyok.-nevetett.
-Mario?
-Mario Götze.-mondta a teljes nevét és leesett. Hát igen a bulin ő is ott volt.
-Ja,jó akkor segíts mert elvesztem.
-Az jó mert én is.-röhögött.-Gyere menjünk ki majd értünk jón valaki.-magával húzva kivezetett vissza a stadion elé.
-De neked meccsed lesz.-mondtam.
-Nem csak kíváncsi voltam a Horvátok bukására.
-Kedves én meg a pasim nyerésére,de majd értem jönnek.-mondtam és leültem egy padra.Rafaella majd visszajön értem úgy is. Hiába megyek vissza csak jobban elkeverednék a tömegben.
-Basszus.-pattantam fel.-A jegyek.-kaptam a homlokomhoz.Futásba kezdtem és próbáltam nem elveszni a tömeg közt,de sikerült.Egy kéz markolta meg a karom és visszahúzott.
-Ott van a pasid.-mutatott Götze a folyosó végére,ahol Neymar éppen idegesen babrálta  a telefonját. Köszönet képen egy puszit nyomtam Götze arcára és a pillantásom ismét Neymarra tévedt,aki észrevett minket és az arc kifejezése elárulta,hogy látta az arc puszit. Beletúrtam a hajamba és felkészültem a legrosszabbra. Neymar gyors léptekbe felénk sietett.
-Ez meg mi volt?-kért számon.
-Semmi csak segített megtalálni téged.Miért nagy baj ez?-vihogtam kínosan.
-Nem vagyok a szíve csücske.-szólt Götze és leesett ismét minden.Neymar összefont karral pásztázta Götze minden egyes mozdulatát. Kínosan éreztem magam ezért megfogtam Neymar kezét és elvezettem onnan. Götze csak feltalálja magát.
-Mindig számon fogsz kérni ha egy fiúval beszélek?-támadtam le.
-Csak ha ilyen gyökerekkel beszélsz.
-Nem gyökér.
-Már védet is.-vigyorgott.-Mi jön ezután lefekszetek mint Rodríguezzel?
-Hogy te mekkora egy....-félbeszakított.
-Elegem van már Mira.Félek,hogy megint ágyba bújsz valakivel.
-Ezek szerint nem bízol bennem.-suttogtam és a könnyeimmel kezdtem küszködni.
-Én csak.......
-Te csak már nem bízol bennem és nem szeretsz.Értem én.-nevettem kínosan és engedtem a könnyeimet útnak.
-De szeretlek.
-Csak már nem úgy.-csend telepedett közénk amit én törtem meg.-Ez nekem nem megy. Nem bízol bennem és nekem a bizalom a legfontosabb.
-Érdekes,hogy ezt mondod.Vajon ki feküdt le mással?-vágta a fejemhez ami szíven ütött,de nagyon.
-Tudod mit. Menj a pokolba Neymar,elrontottam tudom,de nem kell folyton a fejemhez vágni. Felejts el itt és most, a vak is látja hogy nem bízol bennem.
-Ezzel most vége?-kérdezte rekedtesen.
-Ez lesz a legjobb. A pokolra vittem a hibámmal ezt a kapcsolatot.-nyeltem egy nagyot.-Vége.-kimondtam amitől a legjobban féltem.
-Hogy mész haza?-komolyan most csak ez érdekli?
-Majd Götze hazavisz.-vágtam erősen a fejéhez és hátat fordítottam neki. Nem kell látnia,hogy törtem össze.
-Gondolhattam volna.-kiáltotta,de már nem hallottam,mert futni kezdtem. Zokogva kisiettem a stadionból és leültem egy padra.Vége! Miattam vége. Elvesztettem Neymart és mindent ami fontos volt nekem. Egy gyökér vagyok.Megcsalom és ezek után a bizalmát vártam.Önző vagyok és egy ribancnak hisz.Az is vagyok,ha lefeküdtem mással.
-Veled meg mi van?-állt elém Götze.
-Vége!-zokogtam és próbáltam elrejteni az arcom.
-Még elsem kezdődött a meccs.
-Nem annak.Neymar és én szakítottunk. Végleg.-kiabáltam és egész testemben rázkódni kezdtem.
-Oh..az más.Sajnálom.-leült mellém és átölelt,de nem viszonoztam.Útáltam magam és az egész életemet.Nincs is értelme élnem ezek után. Na jó,az ön gyilkosságot el kell felejtenem.
-Gyere menjünk haza.-mondta és segített felkelni.


*2 héttel később*

A napjaimat vagy a parkban sétálva vagy a tv előtt töltöm és nézem a meccseket.Marcohoz nem tudtam költözni,mert visszament Mexicoba és lakás felújítás van. Végül egy szállodába költöztem a vb végéig utána húzok vissza Barcelonába. Semmi értelme itt maradnom.Neymar egyszer hívott,de nem vettem fel. Mit mondanék neki? Hogy hiányzik,vagy legszívesebben a karjai közt lennék? Nem,vége van valahogy túl kell lépnem rajta,de iszonyatosan szeretem. Götze néha benéz ha éppen nem edzésen vagy meccsen van. A németek elég jól vezetnek. Persze a Brazilok is.Az ajtón kopogni keztett valaki ritmusosan.
-Na mehetünk?-kérdezte Götze mikor kinyitottam az ajtót.
-Hova?-kérdeztem.Kisírt szemek és piros orr. Pizsamában álltam előtte értetlen tekintettel.
-Moziba.
-Minek?
-Nem ülhetsz egész nap itthon. Csak sírsz,sírsz és sírsz. Ez nem állapot. Túl kell lépned rajta.Tudom,hogy szereted,de semmi sem tart örökké.-jól esik,hogy törődik velem,de Neymart nem tudja pótolni.Soha senki nem fogja tudni pótolni,de az űrt ami bennem van muszáj valahogy megszüntetni.Ha ehhez Götzére van szükség akkor állok elé.
-Jó akkor gyere be és várj egy kicsit amíg elkészülök.A fürdőben megmostam az arcom és hátra fogtam a hajam. Most kissé erősebb sminket tettem fel,hogy ne játszódjon a kisírt szemem.A látvány nem volt tökéletes,de ilyen állapotban elnézhető.Felvettem egy számomra megfelelő ruhát és próbáltam nem Neymarra gondolni. A szemire,a mosolyát,a cuki fogaira.A tekintetére ahogy nézett a gyönyörű szemeivel.Istenem nem tudom elfelejteni,de muszáj lesz.
-Na kész vagy?-kiabált Götze.
-Itt vagyok,ne kiabálj.-toltam le.
-Ja oké. Mehetünk?-mosolygott.Bólintottam és indultunk mozizni.Kedvem hozzá semmi,de felejteni épp megfelelő.
Az eső szakadt kint az utcán.Gyors szaladtam a kocsihoz és beszálltam.Velem egyszerre Götze is. Beindította a motort és elindultunk.Az ablakon szaladó eső cseppeket néztem és elmélyedtem a gondolataimban.

-Figyelsz te rám?-bökdöste a vállam Götze.
-Ja figyelek.-bólintottam.Valójában gőzöm sincs miről beszélt.
-Akkor mit mondtam?
-Jó lebuktam.-hajtottam le a fejem és elmosolyodtam.
-Na végre mosolyogsz.
Az út felénél tartottunk amikor a telefonom csörögni kezdett.
Bejövő hívás: Neymar.